Írtunk már fűről, írunk majd fáról Az egyetlenről ami még fellángol Írtunk már kőről, vasakaratról Az aranykorról és a szarról Írtunk Napokról, s / írtunk a Holdról írtunk Jókról és Gonoszról Írtunk Otthonról, Mennyről, Pokolról F / agyhalállal küzdo farkasokról Lekirályoztak Leparasztoztak Leisteneztek Lesátánoztak Tartottunk gyertyát, gyújtottunk fáklyát Tolmácsoltuk Szellemek rémálmát Húztunk boszorkát, gyűrtünk le Sárkányt S a Marsra vittük Vénusz 1000 lányát Kitiltottak Fenyegettek Kian*lizáltak és leprimitíveztek Buzdítottunk: mondtuk, hogy akard Véres eszed tokjában van a kard Mi: angyaltollal, ők: cenzúrával VÁMPírt döftünk tompa ceruzával (a) leírtak Meg/bíráltak Elítéltek Lenáciztak Ez a 100. dal, ami épp olyan szar mint az Élet Ebben is túl sok a jaj, amiből lehet baj, mint / a népnek Aki cirkuszt akar, de ha haza / zavar tán megérted Ez is lelkünkből van és szívekbe mar, mint a méreg