És la**anként elolvad az én Az érzés magába szív Ez a furcsa kettõs kényszer Ma újabb útra hív Nem, még nem nem látszik a vége De az eleje sem segít Adj ebbol még egyet édes Talán jobban elrepít Úgy elmennék már egy más lét után De a büszkeség visszatart önmagamban tart Nézd ez már más világ nélkülem él tovább Ne mondd, hogy nem lehet nem hiszem, hogy nem lehet Várhatnék de miért pálcát tör a múlt Éveim felett, végzetem felett Ez a néhány év itt véget ér Újra sosem kezdeném Utoljára körülnézve A külvilág megtagad Épp ideje már továbbállnom, Feledve múltamat Ahogy azt útra lépek Nem számít, hogy ébredek Nem számít már ez sem kedves Írd csak a többihez. Így utoljára körülnézek De a külvilág megtagad Épp ideje már továbbállnom Tovább feledve múltamat És ahogyan a végso útra lépek Nem számít, hova ébredem Nem számít már, nem számít ez sem Nem számít, nem számít már