A tûz, a cél, a cél, miért valaha éltünk S a vér, hová tûnt a kiontott vér A lángokra is már csak én emlékszem Nem lobog rég, ronggyá szõtt büszkeség Õszinte lelkek - én bennem még élnek Rengeteg hant, még mindig túl sekély Jobb volt, míg folyt a vér Jobb volt, kenyérnek remény A szív erõsbb, mint a tudat, ha él Már nem érthetjük miért hullott a vér A gyûlölet a lelkekre ült A másik fél túl messze került De ha jõ a szó, s hívnak már Védeni jogot, istent, hazát Hõs leszek, ki új földre tért Az utókor majd biztos megért A reggel majd egy sáncon ér A hajnal mind magától szép Pár szeretõ arc még feldereng Nem azt várják, akivé itt leszek Ahogy lépek, nézem a nyomot a sárban Vajon hol vannak, akik elõttem jártak A nap ezegyszer elvakít még Isten hozzád! Isten hozzád!