Elszáll a szó, a szél szárnyán A szívekre rátalál. Én megadom a választ, Ha valaki fél, Mert valahol mindig meghal a remény. De a szónak súlyát Igen, érzem már Ide tömegek jönnek a reményért Én megadom a választ, Ha valaki fél Mert ugyanúgy éltem azelõtt, nemrég... Érzem a belsõ tûzben, Mely bennem lángol És tovább él, ha érzed És újból kéred, újból mondom: Van remény!!! Egy prófétát éltetnek, Egy próféta köztük él Egy üzenet az égbõl Mely hirdeti a Fényt Ez az igazi, tiszta Ébredés Érzem a belsõ tûzben, Mely bennem lángol És tovább él, ha érzed És újból kéred, újból mondom: Van remény!!! Akarom, hogy mindenki meglássa, Hogy újból megtalálja, Érezze újból át Az örök élet mindenkire vár De az álmainkat meg kell élnünk, Vagy el kell érnünk itt lenn a Földön... II. Éjfél Egyedül ért el az éjfél Hazaértem, a nap végén Odafenn a lány már alszik A csendbe olvadt a sötétség Valahol az álom határán, Hol a test is súlytalan A varázslat formát öltött Érint egy kéz, fénykönnyû kéz Angyali lény - arcomba néz... III. A végsõ igazság ANGYAL: "Tudod a titkot a fényrõl, Hogy honnan, mindegy A bátorságod, hogy elmondd, Az nekünk túl sok már. Ne hidd, hogy jobban élnek majd Vakhitük tévedés A szép szó úgy sem használ már Könnyítsd meg a szenvedést!" IV. Kétségek közt És újból itt a reggel És mégis nehéz szívvel Indulok, hogy hirdessem az új igét... Mi lesz, ha félreértik, Mi lesz, ha nem fogják fel És önként indulnak fény felé?