...Levelek vagyunk mind az Élet fáján Forgunk a földdel a kárhozat útján Perc- levelek a napok ágairól Zörögve- pörögnek a szélben Magukkal visznek egy új messzeségbe... Olvasom a naplót, Hogy bennem élhess, hogy Magaddal vigyél egy új messzeségbe... Utolsó perce az életbõl Utolsó pillanat, mely örökké tart... A félelmén lett úrrá most az önzés És a magasból a mélységbe fordult... A test csak test és a vér csak sár A kárhozat csak egy mosoly az arcán Lélek- levél az Élet fájáról Arc- maszkodon a mosolyt talán csak képzelem?... Ez a lány, levél volt a Fán Ilyen az élet, mely meg nem áll Lenn a szél levelet hord De fent az ág új hajtást hoz... Ez vár ránk fenn az életfán Földet érünk, ha vége már Fenn az égen, gyilkos szél jár Könyörtelen és csak ránk vár... Vért szívó átázott napló mellette Történetét önként ránk hagyta: élõkre Kényszerít a vágy, fáj a csábítás, hogy megértsem Átolvasom, hogy tovább már bennem élhessen...