Megrogytak a régi álmok Sötét falak fognak körbe Újra felhõk mögött a Hold Én nem látom csak érzem Agyamban régi képek Összemosott színekben élnek Jól tudom, ez a test csak megtart engem De a létezés végtelen Az utolsó érzés is szertefoszlik bennem Elragad az örvény, és a mélybe húzza a lelkem Fentrõl az égbõl hív valaki Lent, a földön Meg akarnak tartani Félek minden emléktõl Az ismeretlen érzésektõl Érzem, átjár a végtelen Megint fentrõl figyelem a testemet Alagútban lebegek újra Arc nélküli lények körében Újra úton de nem tudhatom hova Merre visz a lélek útja Testemet már rég elhagytam Börtönömbõl megszabadultam Számot vetek az életemmel S újra szállok... Fel!